Kotkodácsol a kakadu

Fölszáll az Arc1 a villamosra, az ajtó becsukódik, ő megáll és kapaszkodik a derűs narancssárga vascsövek egyikébe. Arc2 jelez, nagy nehezen – átpréselődve Arc1 mellett – eljut az ajtóig.

Arc 3 a következő megállóban megpillantja a közeledő villamost.

Mikrohha, a kis gomba születése óta a Tölgyön élt, tulajdonképpen belőle is született. Amíg pici volt, élvezte is nagyon, hogy ő csak egy pici vizet, meg ásványianyagot ad a Tölgynek, ami úgyis fölöslegesen feszítette belül, cserébe pedig szerves anyagokat meg sok-sok cukrot kapott. Ráadásul finom puha gyökéren fekhetett, a föld pedig éjjel-nappal melegen betakarta. Gondtalanul élhetett, nyújtózkodhatott fonalaival ameddig csak kedve és sejttermelése tartotta.

Eljött a karácsonyi szünet. Szilárd még mindig nem talált munkát, és Danimanónak sem kellett két hétig Josenattos közelébe mennie. A két barát nagy tervekkel nézett szembe a tengernyi idővel, amit ajándékba kaptak a mikulástól vagy jézuskától – ki bírja követni, nevezzük Santa-nak. Leültek a nappaliban egy-egy párnára, és együtt ötleteltek, mi mindent fognak csinálni, hogy helyrerázzák gazdaságilag és önmegvalósításilag kisiklott életüket.

Most minden egy kicsit lassabb. Az autósok óvatosan közlekednek, figyelnek egymásra.

Eljött a fizetés napja.

A hűtőben már semmi nem volt. Szilárd sem tudta a már jól megszokott kaja-alkotásokat elkészíteni, és fáradt volt ahhoz, hogy új ötletek után kutasson.

Elszaladt a boltba, vett egy vödör barackfagyit, és leült a kert végére néző fotelbe.

Miért érdekelne ez bárkit is?

Vagy úgy egyáltalán, én a kis porszem...

A zene és a film hódít meg a celb, az kívül csak a zsenik, ippeghogy.

Nappal ébren maradnom, éjszaka elaludnom nehéz.

Fejtetőre álltam, így önmagamat látom groteszknek,

Telt múlt az idő. Danimanó szorgalmasan eljárt Josenattoshoz és rendkívül érdekfeszítő beszédeket hallgatott arról, hogy a varázslás hogyan strukturálta át a gondolkodást. Szilánk Szilárd pedig kényelmesen tunyult és alkotott otthon. Nem nagyon volt gondja semmire.

Kicsit el vagyok kavarodva
elmém zavarodva keres irányt
menynek mentén a nagy világ
s a kis pont: én
héja-nászban egyesül

Jobb kezem most jobbra nyúl
másik az majd balra indul
lábam gyökeret ereszt
fejem nem bírja el ezt,
katapultál hát az égbe,
szemeim a messzeségbe.

Csak szívem dobog a helyén,
őrült lányért őrül.

Attól, hogy Danimanó fölmondott, nem unatkoztak kis barátaim.

A helyzet az, hogy Szilárdnak a szemét kicsit bántja a fény, és néha más lények is szúrják, ezért nappal szeret otthon lenni, és inkább éjszaka fedezi fel a világot. Dani viszont a jövőjére és egészségére gondolva általában ki akarja pihenni magát, ráadásul szeretne minél jobb manóvá válni. Így aztán gyorsan rájött, hogy nap közben képtelen Szilárd mellett a fenekén ülni, miközben ő mindenféle butasággal üti el az idejét. Gondolt egyet, és beállt inasnak Josenattos, a nagy varázsló mellé.

No meg gyomorideg. A kedvencem.

Kalandos út áll előttünk, bele a bizonytalanságba.

Nézem a listám:

hálózsák - pipa

meleg ruha - pipa

mobil stúdió (kamera, állvány, laptop, mikrofon, kábelrengeteg) - pipa

fogkefe - pipa (fogkrémet majd kérek valakitől)

kaja - drága édesanymának köszönhetően pipa

Már csak az alvás hiányzik. Van rá 3 órám, aztán 1000 kilómétert kell levezetnem hallgatva a főnök tizenórás monológját a töketlenségünkről és az ő nagyszerűségéről. A szörnyű, hogy néha igaza is van.

Még szörnyűbb lenne, ha belátná, amikor nincs.

A Kedves itt marad. Pont Ő, amikor annyi kacatot viszünk, annyi táskát és vasat. Pont Ő, amikor csak ő képes visszaállítani az egyensúlyomat.

9 nap labilitás.

Még két korty a lefekvős sörből, egy szemhunyás, és indul a félelem, reszketés és gyomorideg.

Mi is elválunk majd magunktól a kettészakadt városban.

Teltek múltak a hetek, és Dani is kezdett belefáradni a robotolásba. Barátjával még elviselhető volt, de egyedül a fagyiválogatás maga a pokol. El is panaszolta Szilárdnak, hogy milyen rosszul érzi magát a gyárban nélküle. A legegyszerűbb választ kapta:

A pazarlás magasfoka. Emberek munkájának sárba tiprása.

Összeszűkült az idő. Remélem nemsokára fölveszi ideális térfogatát. Most még szorít.

Remek nap!

Édes semmittevés, nyújtózkodás, ölelés.

Mézes egymáshoz simulás a Kinccsel.

Remek hangulat.