Eljött a fizetés napja.

A hűtőben már semmi nem volt. Szilárd sem tudta a már jól megszokott kaja-alkotásokat elkészíteni, és fáradt volt ahhoz, hogy új ötletek után kutasson.

Elszaladt a boltba, vett egy vödör barackfagyit, és leült a kert végére néző fotelbe.

Hosszan meredt a semmibe. Néha csodálkozva nézte, hogy himbálóznak a fák a szélben – furcsa táncot járnak – vagy a felhők suhanását figyelte, pedig nem mentek olyan gyorsan. Hogy jutottak idáig barátjával?

Minden ígéretesen indult. Sárpataki Géza megjelenésével Szilárd azt csinálhatta, amit szeret, és ezzel biztosítani tudta Daninak a tanulást Josenattosnál még arra az időre is, amikor a gyárból összespórolt pénzük elfogy. Örült, hogy teljesedik az élete, még a kamaszkorában mellőzött éneklést is újra kezdte. Talált is egy zenekart, és rövid időn belül azon kapta magát, hogy már 3 csapatban játszik más-más muzsikát. Persze egyikkel sem kaptak lemezszerződést, de azért a koncertbevételből csurrant-cseppent néhány fagyira.

Dani miatt sem kellett aggódnia, jól elvolt a mester mellett. Még néhány trükköt is megtanult, amik segítségével könnyebben szót tudott érteni a többi tanulóval. Egyszer-kétszer Szilárd elkísérte a mesterhez, kíváncsi volt, mit tanulnak. Csodák-csodája, az első adandó alkalommal szarvakat növesztett egy savanyú uborkára. Josenattos meglepődött a mutatványtól, de szeme sarkában öröm csillogott, Bársony Danit pedig szétvetette a büszkeség. Estéként együtt legóztak, építgették birodalmukat,szövögették terveiket.

Ilyen boldogan éltek kis szerezeteink, mígnem a Születés vagy halál nevű zenekarral, amiben vokálozott, turnéra indultak. Danimanó nem akart ekkora kalandot kihagyni, nagyon kíváncsi volt Görbetükör-falvára, így elkísérte kobold barátját és a bandát.

A kis naiv azt remélte, hogy majd megnézheti a várost, aminek a közepén egy tükör húzódik. (Az a hír járja, hogy ha a bármelyik oldalán igazán belenéz az ember, meglátja saját faramuciságát.) Sétálás, és tükörbenézdegélés helyett viszont minden idejüket a koncertteremben töltötték. A frontember, Preskept kobold minden mikrofont a végletekig precízen be akart állítani, tökéletes hangzással szerette volna elkápráztatni a közönséget. Szerinte mindenki más hibája volt, amiért nem működtek a mikrofonok elsőre, sőt a terem akusztikája is a banda miatt volt rossz. És ha valaki megpróbált állítani a keverőpulton, az rögtön le lett cseszve, amiért elrontja a már beállított tökélyt.

Dani fürkésző szemei alig hagyták Szilárdot egyedül, látszott rajta, hogy néha legszívesebben nekiugrana Preskeptnek, és egy biztosítótűvel perforálná gizgazzá büszkén viselt gallérját. Az egész procedúrára ráment 3 nap, de a madarak nem hagyták abba a csicsergést a fákon, és belezavartak az összhangzatba, de velük már nem lehetett mit kezdeni.

Ha nem is érte meg maradéktalanul a sok munka, jó koncertet nyomtak, sok néző hálás fényt árasztva hagyta el a termet a premier napján. Mindenki örült. Elrepült a sok fojtogató guzmó a zenekar tagjairól, és együtt fagyiztak egy ház tetején. Nagy buli volt, mindenki mélyen beszívta a csillagos eget, és lebámult az alant elterülő mélységbe. Szilárd és Dani is ellazulhattak végre, a ház tetejéről a messzeségben még a tükör is megcsillant néha, és csupa szépen-faramuci lény társaságában múlathatták az időt. Még Preskept is barátságos volt és nagy dózisban adagolta az addig nélkülözött szeretetet. A nagy örömbe gyorsan belefáradt mindenki, csak egy-két rajongó maradt ott, és Szilárd, természetesen. Akármerre néztek, már a szemük előtt is a beszívott csillagokat látták. Szilárd megszédült, kitapogatta a ház szélén levő párkányt, megtámaszkodott, és ráemelte tomporát...

Érezte, hogy valamit lelökött...

Utánanézett...

Lassan zuhant, pörgött és forgott a féltve őrzött, méregdrága ecsetkészlet, amit nagyapjától örökölt, míg végül szilánkjaira nem tört a betonon.

Elszöktek a csillagok, elfogyott a levegő. A kis kobold nagyon kicsi lett és teljesen üres. Észvesztve rohant le a lépcsőn, de az úton már semmit sem talált…

 

Szilárd belenyalt a fagyiba, és tovább bámulta a fák himbálózását fotelében ülve.

A villanyoszlopon madarak viaskodtak, elzavarták be nem illeszkedő társukat.

 

Nem sokkal a turné után, az első zenekarában, az Eszterben közölték vele, hogy a következő néhány koncerten nincs szükség rá a színpadon. Komolyabb nótákat akarnak játszani, amihez Szilárd túl hebrencs, így ezekre a fellépésekre egy idősebb, nyugodtabb énekest kerestek.

A kis kobold dúlt fúlt otthon, földhöz vágta kottáit, széttépte jegyzeteit.

- Egy embernek egy zenekar is elég, – fogta le barátját Dani - neked pedig így is maradt kettő

- Lecseréltek… - pityeregte tehetetlenül.

 

Mufurc Szilárd úr csak ült a fotelben, és nyelte az utolsó filléreiből vett keserű barackfagyit. Dani hazaért az iskolából, de már közel sem olyan lelkesen, mint amikor elkezdte. Elkeserítette, hogy visszahúzódását a trükkök ellenére sem sikerült legyőznie, és Josenattos még egy varázslatot sem mutatott.

Belépett a szobába, ránézett barátjára, majd kiment a konyhába valami harapnivalóért. A hűtő után az evőeszközös fiókhoz lépett, szeme megakadt a nagykésen, de inkább a kanálért nyúlt. Leroggyant Szilárd mellé, és belenyalt a fagyiba.

 

Share |