Hejj, Szeged! A Tisza-part… a Stefánia… a múzeum… a szökőkút a szép virágokkal… már amikor az évszak engedi… E varázslatos hely szomszédságában felnyitott vaslap csalogatja, vagy éppen elriasztja a járókelőket: a Kisbajor.

Nevét a szájhagyomány és a szokás jegyzi, kiírva nincs sehova. Furcsa zug az időtlenség mámorában. Ez a misztikus pincerendszer emberemlékezet óta létezik, de folyamatosan frissül. Új, fiatal törzsvendégek múlatják itt estéiket, mivel a régiek már felnőttek, és elhagyták a „fészket”.

Ha lemerészkedsz a lépcsőn, ami pokol kapujaként tátong, archaikus tégla mennyezet, és mellközépig szürkére mázolt szédítő mintázatú narancssárga fal vonz egyre beljebb. Ha engedsz a vonzásnak könnyen a WC-ben találhatod magad, ám ha a western szalonok hagyományát idéző csapóajtón bemész jobbra, eléd tárul: a nagy semmi.

Jelentéktelen asztalok, kényelmetlen székek, és a környezetbe beleolvadó bárpult. Mégis a két csocsóasztallal egységes képet mutat minden. Nem trendi hely, nem akar elbűvölni, első pillantásra hirdeti: ez egy egyszerű kocsma.

A pult mögött tündököl immár 10 éve ebbe a pincébe zárva Ibi néni: mindenki Ibi nénije, a vendéglátói türelem egyfajta márványszobra. Ahogy Ádám cimborám találón megfogalmazta: Ibi néni egy intézmény. Nem úgy van ám, hogy odamégy a pulthoz, rácsapsz, oszt kapod az italt. Neeem, Ibi néni, mint az okmányiroda: tisztelni kell, sorszámot húzni, és ha megkapod az italod, örülni neki. Ibi néni jelenség. Jópofizik, vagy beszól a vendégnek, ha az hülyét kérdez, ki mit érdemel.

Ő az őszinteség megtestesítője: mennyivel egyszerűbben működnének kapcsolataink, ha fittyet hányva a bírálatokra, mindenki úgy kimondaná véleményét, ahogy Ibi néni.

Haja az elmúlt 10 évben a szivárvány színeit végigjárta, de a mai konszolidált formájában is mutatja: ő egy fiatal öreglány. Ha üres a kocsma, Ibi néni társaságára akkor is számíthatunk, persze csak, ha már bevágódtunk nála, ha megadtuk a kellő tiszteletet, és betartjuk a szabályait.

 

Néhány szabály Ibi néninél:

1.     Ha sört kérsz, és a haverod is sört kér, de külön fizettek, kérjétek egyszerre, Ibi néni nem szeret minden sörért külön hátrarohanni a hűtőhöz, egyszerre el tud hozni legalább hármat karonként.

2.     Ne tedd a lábad a székre, szék rácsára, vagy az asztal különböző részeire, fontos a tisztaság, és nagyon nehéz letakarítani a lábnyomokat.

3.     Nehogy eszedbe jusson dugi piát bevinni és ott fogyasztani, a nem helyi ital szagát Ibi néni vendéglátásban edzett orra messziről megérzi, meg egyébként is pofátlanság.

4.     Ne kérj kávét! Ugyan az itallapon fönn van, meg kávégép is van, de vagy kávé nincs, vagy túl sokan vannak ahhoz, hogy Ibi néni a főzéssel vacakoljon. (a kávégép gombját ugyanis tartani kell addig, amíg le nem főtt a kívánt mennyiség) Ha koffein kell, igyál energiaitalt 300-ért.

 

Ez a misztikus hely több különböző világot rejt, attól függően milyen nap téved le az ember. Hétköznap fiatalok, főleg egyetemisták tartanak traccspartit, vagy melegítő edzést az éjszakai bulihoz. Néha még egy gitár is előkerül, és közös éneklésben válik végtelenné az éjszaka. Hétvégén azonban elszabadul a pokol: a Kisbajor jámbor pultját elözönlik a „patkányok” (Ibi néni után szabadon): a maffiózó-alkatú izomgyerektől, aki menőnek akar tűnni, a modortalan panelproliig mindenféle alakot vonz az ingyenes diszkó, és az olcsó alkohol. Mindenkit, akit máshova már nem nagyon engednének be. Távozáskor általában a bejárat előtt végignézhet a kedves vendég egy „nézted a csajomat!” kezdetű szájhős-showt vagy pankráció műsort.

Én általában csak ülök egy asztalnál, egy üveges borból készült nagyfröccs és egy normál minőségű feles(!) mézes barack társaságában (összvissz 600), és hallgatózok. „Itt olyanokat lehet hallani… az ember maradék esze is elmegy” – hívja föl a figyelmem Ibi néni. A celeb-világ rejtelmeit megfejtő beszélgetést hallani az egyik asztalnál, a másiknál már az angol káromkodásoknál tartanak, a harmadiknál pedig a szimpla „hogy áll a hajad? – Igy-ál(l)!” felkiáltások vannak terítéken, de néha, nagy ritkán még akár Hegel is befigyelhet. A huszonéves társadalom széles és vastag tortaszeletét kínálja a hely általában délután 6 és éjjel 2 között.

Egyszerűen tökéletes környezet merengőknek, társaságoknak, mindenkinek. A lényeg a türelem. Ahogyan „a kávéház a türelem és a lassúság intézménye”, úgy a Kisbajor is az, csak nem olyan előkelő. De kinek kell a flanc? Nem véletlen, hogy ez a vendéglátóegység emberemlékezet óta töretlenül vonzza specifikus vendégkörét. Szegeden, a múzeum szomszédságában, színes virágok közt, romantikus környezetben egy csepp szürke valóság.

Share |