Előmásztak a koboldok.
Ritmusos röhögéssel bomlasztják a környezetet.
Tegnap még szeszélyes vihar tombolt,
most a gombák nőnek
elázott cipőmben,
hadd nőljenek, a világ úgyis
szétesik nemsokára,
és egymás farkára mászik
mindenki az
utolsó pillanatban.
Az vagy, amit megeszel.
Az vagyok, amit leírok:
őrült öreg, iszonyú fiatal.
A helyem a saját fejem,
vissza kéne másznom,
hogy ne is látszon mit gondolok,
mert ezek démonok,
csak rosszat akarnak,
loccsanjanak falnak,
fussonak fellegekbe,
engedjenek életembe
vissza vissza vissza
gyereknek, csecsemőnek, ondónak.
Mi lett volna, ha a klozetben végzem?
Most nem lenne kezedben létem
mindenható ősgáz.